Hogy vajon honnan eredeztethető a vágy, az indíttatás valakiben, hogy ételfotós legyen, aki alapvetően műszaki pályával indult és kisgyermekekkel foglalkozó pedagógusként éli mindennapjait, aligha lehet pontosan megmondani. Ahogy az én esetemben sem. De tény, hogy hosszú és kanyargós, sokféle élet- és munkatapasztalattal vegyes út vezetett ideáig.

​

Édesapám anno foglalkozott képalkotással, filmezéssel, amelyekből gyermekkoromban a 8mm-es szalagos videókamera és a diafilmek nézegetése, történetek hallgatása maradt meg. Mikor tizenévesen a továbbtanulásról kellett dönteni, szerettem volna filmes vonalon tanulni, de erre akkor nem volt lehetőség, így a számítástechnikát választottam, majd egy nagyon sikeres középiskola és pár év elég felemás érzésű műszaki egyetemi informatikusi képzés után az alkotói vénámat jobban igénybe vevő  terméktervezői szak és grafikusi marketing felé fordultam. Több sikeres év után az élet úgy hozta, hogy munkába kellett állnom, ami már nem volt összeegyeztethető az egyetemi tanulmányokkal.

 

De a kreatív véna megmaradt, így először az IKEA csapatában dolgoztam, amit nagyon szerettem és mai napig imádok, majd továbblépve a magyarországi funkcionális fitnesz edzés és lét alapjainak letételében vehettem ki részem, amit az ingatlan.com csapatának projektvezetői pozíciója, majd visszatérve a marketing vonalra a Budapest Party Service csapatában grafikusi, marketing- és kommunikációs felelősi feladatköre követett.

 

Ez a lehetőség fordulópontot hozott az életemben és erősen kihatott a jelenemre is. Sajnos anno nem igazán mértem fel, mekkora szerencsém is volt, hogy ennek a remek csapatnak az alkotó tagja lehettem, mondhatni elkótyavetyéltem a lehetőséget, de az itt töltött évek alatt kerültem közelebbi kapcsolatba a vendéglátással, a szakácsok, séfek, szervizasztalok, menük és egyedi fogások világával. Magával ragadott és amint módom és lehetőségem volt, egy másik akkori szenvedélyem, a kávézást is egyesítve, jelentkeztem barista képzésre, amit használva később magam is dolgozhattam a vendéglátásban, a California Coffee Company csapatában, mint barista. Szerettem barista-ként dolgozni, de leginkább az emberekkel való kommunikációt, a vendéglátás emberi oldalát és a kínálat, az ételek és italok minőségének, látványának, ízének és mikéntjének megalkotása volt számomra a leginkább vonzó.

​

Baristaként dolgozva hamarosan adódott egy lehetőség, miszerint a tulajdonosi kör felfigyelt hozzáállásomra, és korábbi grafikusi munkáimra, így adódott a lehetőség, hogy ebben a pozícióban erősítsem tovább a kávézólánc csapatát. Rövid idő múlva ehhez társult egy termékfotózási igény, amit először mobiltelefonnal, majd fokozatosan tanulva, különböző fényképzeti iskolákba járva, fejlődve egyre jobb és jobb, egyre nagyobb és feladatspecifikus felszereléssel tudtam kielégíteni. Ekkor ért össze a gyermekkori fényképezési, filmezési vágy és a gasztronómia, ami azóta is legerősebb hobbim és egyik fő hivatásom.

​

A kávézólánccal folytatott közös munka rengeteg barátságot szült és számtalan plakát, fénykép, molinó, és még megannyi vendéglátóipari alkotás jellemezte. Izgalmas és szép feladat volt megtalálni az egyensúlyt a valóban megalkotható, napi szinten tálalható italok, szendvicsek, péksütemények lehetőségei és a folyton a legszebb, legmutatósabb összkép létrehozására törekvő ételfotós indíttatás között.

​

Hogy miként társult mindezek mellé az óvodapedagógia, az is egy érdekes történet, de talán elég lehet annyi, hogy eljön az ember életében az a kor, amikor az utókorra gondolva keres egy igazán hozzá illő módot és utat, hogy a jövő generációira hatni tudjon. A pedagógia számomra hivatás, ami az ételfotózásban is jelen van, hiszen több alkalommal is volt lehetőségem ételfotós workshoppokat, oktatásokat tartani a fotózás alapjaival már gyakorlati szinten is jártas hallgatóknak. És bízok benne, egyszer rendszeres oktatója is lehetek ennek a témának és sikerül átadnom mindazt a tapasztalatot, szenvedélyt, lelkesedést, amit szánomra ez a fotózási ág ad és jelent.

​

De addig is, fog még egy pár csepp víz lefolyni a Dunán és el kell még kattintani egy-két ezer fényképet, így nem is rabolom tovább személyes történetem mesélésével az Ön idejét, hanem inkább arra kérem, ha képeimet elnézve, történetemet megismerve alkalmasnak talál arra, hogy együtt is alkothassunk valami különlegeset, és ha megengedi, hogy támogassam minden eddigi tudásommal és tapasztalatommal vendéglátói tevékenységét, akkor kérem írjon nekem, vagy kérem regisztráljon próbafotózásra, hogy legyen alkalmunk személyesen is megismerni egymást. Részemről lenne a szerencse!

​

Köszönöm figyelmét, türelmét és kérem használja az alábbi gombokat további együttműködésünk reményében.

​

Üdvözlettel és Tisztelettel: